Meuser Iván (1917 - 2008)


- 1917. szept. 2-án született Tárkányban. 4 fiútestvér közül Ő volt a legidősebb. Vidéken éltek, harmonikus gyerekkoruk egész további életére hatással volt. Ekkor alakult ki kötődése a természethez.
- Foglalkozása: agrármérnök, szintén a természet világához kapcsolta. 2007-ben kapta meg meg az arany, -ezüst és gyémántdiploma után a vasdiplomát, mely a diplomaszerzés 65. évfordulóját jelenti.
- Sokszínű, szép és tartalmas élete volt.
Nyitott volt a világra. Bármihez kezdett, nagy lelkesedéssel, céltudatosan az igényességre törekedve művelte és véghez is vitte: művészetek, zene, természetjárás a gombavilág
megismerése, fotózás, ezen belül is a természetfotózás.
- Nagyon sokan szerették! Tiszteletreméltó, okos, intelligens, emberséges, szeretetreméltó, nagy tudású, jó humorú, céltudatos, optimista, varázslatos egyéniség.
- Közismert volt a természet iránti rajongása. A természetjárás szinte minden ágát kipróbálta: gyalog -vizi és sítúrázás, kerékpár és magashegyi túrázás - és komoly teljesítményeket ért el mindegyikben.
- Közösségi ember volt: aranyjelvényes túravezető, hosszú ideig szakosztályvezető, "a Testnevelés és sport kiváló dolgozója", kiváló társadalmi munkáért kitüntetés tulajdonosa, TIT előadó.
- Másik nagy hobbija a fotózás - természetfotózás. Számos élvezetes ismeretterjesztő diaelőadást tartott: akár útiélményt pl.: "Kajakkal az Adrián", akár szakelőadást pl.: "A gombák világáról", vagy 1-1 művészeti korszak ismertetését, mind-mind felejthetetlen élménye maradt a nézőnek.
- Vérében volt az oktatás, a tudás átadása: az MTSZ oktatási bizottságának tagja, tanfolyam és vizsgaszervező. De a túrákon sem tudott elmenni egy fa, virág vagy természeti jelenség mellett anélkül, hogy ne magyarázott volna pár szót a körülötte állóknak a tőle megszokott lelkesedéssel. Aktívan részt vett a TIT gombász-szakkör és a Magyar Mikológiai Társaság munkájában.
- Fáradhatatlan, kortalan volt 85 éves koráig, amikor infarktust kapott. Kicsit vissza kellett venni az iramból. Az utolsó 2 évben már többször gyengélkedett. Szellemi frissességét, azonban és érdeklődését megőrizte. Csodálatos gyorsasággal ismerkedett meg a digitális fotózás módszereivel, nehézségeivel és az ehhez kapcsolódó számítástechnikával. Decemberben még szakcikket írt a Magyar Gombász c. folyóiratba.
- Bensőséges volt a családdal való kapcsolata. Feleségével Edittel, későn 57 éves korában hozta össze a sors. Boldog és harmonikus 33 évet töltöttek együtt.
Fia, lánya, 5 unoka, 6 dédunoka. Az utolsó percig részt kért és részt vett az életükben. Különleges esemény volt minden évben szept. 2-a a születésnapja, melyet az egész nagy család apraja-nagyja együtt ünnepelt.